Talán

Ma olyan szép őszi idő volt. Igazi kellemes. Nem hideg, nem szeles, nem borongós. Maradhatna ilyen mondjuk egész télen. Ez a szegény lepke meg ugyanúgy megfog dögleni, mint az a sok darázs, szúnyog, pók és egyéb elfajzott rémálom, akiket úgy imádok. A természet rendje. Ámen.

Szinte hihetetlen, de eddig egész szépen teljesítek. Épp tegnap néztem meg, hogy milyen förmedvény jegyeket szedtem össze a két hónap alatt. Azzal a 4,6-os átlaggal ami jelenleg van szinte már szégyellem magam, hogy a végén túl jól fogom zárni az évet. Ha már egyszer ennyit panaszkodok, hogy milyen szar, akkor legalább a teljesítményemen is látszódjon valójában mennyire utálom. A biztonság kedvéért a szünet alatt nem megyek egyik tankönyv közelébe se, nehogy ragadjon rám valami. 

Ezekkel a szünetes dolgokkal az a baj, hogy túlzottan is beleesek abba a szörnyű csapdába, hogy én osztom be az időmet. Természetesen nagyon rosszul. A "majd holnap..." egészen addig tökéletesen működik amíg az utolsó nap este tízkor eszembe nem jut, hogy elbasztam vagy tíz napot az életemből a semmire. 

Azért az sokat elmond az életemről, hogy a jelenlegi legnagyobb problémám, hogy már három napja azon vacillálok, hogy idén fekete, barna vagy valami teljesen más színű bakancsot vegyek. Chh.